Scratchbuilding – anyagok és módszerek (papír és fa)
Többen érdeklődtek nálam technikai, technológiai és egyéb kérdésekben. Ezért aztán most egyszerűen leírom az eddig összegyűlt tapasztalataimat. A módszerek, eszközök és technikák leírását alapanyagok szerint fejtem ki. Az alábbi anyagokkal foglalkozom:
- Papír és fa
- Stirol lap (HIPS: High Impact Poly Styrol)
- Keményhab lemez (EPS: Expanded polystyrene)
- PVC cső
- Egyéb kiegészítők
Papír és fa
Azt hiszem ez a legkönnyebben beszerezhető anyag, hiszen a sarki ábécében is beszerezhető. Papírból is van azonban sokféle. Az egyszerű írólaptól és fénymásoló papírtól kezdve a különböző kartonokig.
Nem kívánok most ezekről elemzést tartani. Inkább a személyes tapasztalatokra építkezem. Az egyszerű írólapokkal a legtöbben még kisiskolásként megtanultunk bánni. Ehhez olló kell, meg papírragasztó. A kritikus pont a ragasztó. A legtöbb kereskedelemben kapható ragasztó vízbázisú, aminek van egy olyan kellemetlen tulajdonsága, hogy átitatja a papírt. A nedves papír pedig vetemedik, azaz elveszíti formáját. Hogy ezt elkerüljük, olyan ragasztót kell használnunk ami vékonyan vihető fel a felületre, és nem szabad eláztatni a papírt. Jómagam erre a célra egy kis spaklit használok, vagy egy régi telefonkártyát, stirol-lap darabot, de egy vastagabb darab karton is megfelelő.
A vékony ragasztórétegnek külön előnye a gyors száradás. Pepecselni mondjuk nincs idő.
A papírfelületeket általában fülekkel illesztjük. Vastagabb kartonok használatakor azonban ez plusz anyagot és nehézséget jelent. Hiszen egy milliméteres kartonnak már van anyagvastagsága is. Ilyenkor én egyszerűen egy külön fület szoktam használni. Ez annyit jelent, hogy kivágok egy nagyobb papírcsíkot egy írólapból, és azt, mintha csak ragasztószalag lenne, a kartonlapok illesztésére helyezem. Ezt megismétlem mindkét oldalon, ha az szükséges.
Vastagabb kartonokat már nem lehet ollóval vágni, azokhoz modellkés, vagy sniccer szükséges. Nagyon fontos, hogy a kés mindig legyen éles, különben csak szaggatja a papírt, és egyenetlen éleket eredményez. Jobb szeretem a pengét pazarolni, mint ugyanazt a lapot többször levágni.
Faanyagok alatt rendszerint különböző vastagságú hurkapálcákat értünk, de gyakran lehet szükség kisebb fadarabokra. A fa praktikus anyag, könnyű a megmunkálása. Késsel, fűrésszel és reszelőkkel alakítható. A legtöbb kereskedelemben kapható faanyag – legyen az például kávéskanál, hurkapálca, vagy közönséges gyufaszál – fenyőből készül. Modellező boltokban beszerezhető még balzafa is, ami még ennél is puhább és könnyebben megmunkálható.
A fa alkalmazásának egyetlen hátránya van: a fa erezete később is megmarad. Ha tehát valamilyen gépezetenél használjuk csövek, tengelyek, vagy páncéllemezek elkészítéséhez, akkor a felületét simává kell varázsolni. Ehhez egyszerűen több rétegben kell felvinni rá lakkréteget. Ez eléggé pepecs munka, és figyelnünk kell rá, hogy a lakk sehol se gyűljön meg. A több rétegre azért van szükség, mert az első rétegeket a fa még elnyeli, és megtartja a mintáját. Érdemes fényes lakkot használni.
Jobb helyeken kapható az un. surfacer anyag, ami ugyanezt a funkciót látja el. Ezt is ugyanúgy kell felvinni, mint a festékeket, és ugyanazokra a dolgokra kell figyelni – megfolyás, meggyűlés. Érdemes ezt is többször felvinni a felületre.
