greenBOX Miniatures

Első scratchbuilding-munkámnak engem is meglepő gyorsasággal és lelkesedéssel kezdtem neki. Egy régebben használt anyag-kombinációt próbáltam ki, és remélem most is beválik majd, mint ezelőtt. A vízválasztó a festés lesz.

A három anyagról: A legfontosabb (és legnagyobb mennyiségben használt) anyag a könyvborító-karton, amit máshol lehet, hogy máshogy hívnak. Nagyobb írószerüzletekben lehet kapni az A3-as rajzlapok méretében – én legalábbis így találtam. Ez egy két miliméter széles viszonylag erős préselt kartonlap. Van belőle teljesen natúr, borítás nélküli, de enyhén vízálló és simább(nak tűnő) felületű is. Na én ilyenből építkezek. Egyetlen hátránya az, hogy a szike szakadozva és csúnyán vágja, de ezt a problémát egy olló megoldja, vagy inkább kettő – egy nagyobb az egyenes, hosszabb vágásokhoz, egy kisebb (értsd: körömolló, vagy olyan méretű) a sarkított, bonyolultabb vonalak kivágásához.
A második anyag a hurkapálca. Én a hagyományos, nem agyonpréselt, vastagabb fajtára esüszöm. Jól vágható: a szike könnyen belemélyed és körbevágva csettintésre törik, mindezt úgy hogy nem szálkásodik ki a széle és nem is deformálódik. A közepéből kiálló pici, törésből maradó szálkák ellen pedig egy asztallapba nyomás alatt megszabadulhatunk.
A harmadik anyag, ami az előzőket összetartja az a technokol nevű csoda, amiből is a piros tubusos Technokol Rapid néven futó tipus a nyerő. Régi gyártmány, de nagyon erősen fog, és közepesen gyorsan szárad, azaz ha rájössz öt perc múlva, hogy elcseszted még kár nélkül lejön a cucc. Mindemellett én nagyon – hangsúlyozottan – elégedett vagyok vele. Hátránya – valakinél előny – a párórás munka után már érezhető konstant szédülés.

A tanknak segítséggel kezdtem neki, azaz csak úgy vettem rá magam, hogy elkezdjem végre, hogy az UBorka által elérhetővé tett Baneblade tervrajzokat [http://w40k.ubipage.hu/files/Baneblade.pdf kinyomtattam, ezzel átugorva minden nehézséget, és szikével körbevágtam őket. Minden egyberajzolt részletet felületenként is szétdaraboltam és ezeket felragasztottam a kartonra, ezeket pedig szépen és minél pontosabban igyekeztem kivágni.

Itt jön a technikai része a dolgoknak. A kivágás után én az oldalakkal kezdtem, és összeraktam a két lánctalpvédőt. Az egyik oldalsó panellel kezdtem, amire szépen ráállítgattam a három felső panelt, mégpedig úgy, hogy amint ráillesztettem egyet a szélére, a hajlatba bőven nyomtam technokolt, és a ragasztóba belenyomtam egy már előre méretre vágott hurkapálcát. Ezt a formációt körülbelül 20-25 másodpercig kell tartani, hogy többé kevésbe tartson, de ez az idő egyre rövidül, ahogy egyre több rész kerül fel, mivel minél több a már biztos vonal annál kevésbé mozdulékony a dolog.

A pontosság előnyös, de ha az ember téved azt is könnyen lehet javítani. Teszemazt ha hézag kerül (persze nem centiméteres, hanem egy-két milis) két forma közé, akkor azt a ragasztóval ki lehet pótolni, mivel száradás után megkeményedik és filmréteget képez.

Itt kell megjegyeznem, hogy a tervrajzokban itt van egy kis hiányosság, mivel a szélső részek belső oldalán nincs vonalrajz arról, hogyan illesszük rá a törzs darabjait. Én az összerakási rajz és a kész tank képe alapján vázolgattam fel az illesztések helyeit, nagyrészt a szemmértékemre hagyatkozva. A front és bottom hullt ragasztottam fel, így a törzsből már csak a main turret base és a back hull hiányzik. A front hullnál jelent meg az első ragasztási nehézséget okozó rész, ugyanis pár helyen a belső oldalon van az illesztés éle, így nem élhettem a kellemes ragasztó és hurkapálca megoldással. A megoldás így is hamar jött, de nagyon figyelmesen kellett csinálni, nehogy elcsússzanak a dolgok. Egyszerű eljárás és mindenki ismeri, hiszen nincs olyan ember aki ne csinált volna ilyet: papírszalagra kell ragasztót nyomni, és ezzel kell az éleket összefogni. Én nem is gondolkoztam bármilyen ragasztószalagon, mert nemigazán bízom bennük. Ha valaki mégis azzal oldaná meg, celluxot akkor sem ajánlok, mert az nem bírja a gyűrődést. Maximum palmatexből ideszabott részre gondolnék, ami talán olyan jól bírja a gyűrődést mint egy vastag ragasztóréteg (merthogy én itt sem sajnáltam a ragasztót, és inkább tartottam meg igazgattam a papírt pár percig amíg megszáradt).

A bottom hull felrakása utáni nézegetésben kezdtem kissé túlságosan félteni a sok illesztésből álló részt, így a közepébe került egy tartóoszlop.

Ennek a munkanapnak a végére így nézett ki a tank. Ahogy ránéztem csak ennyi jutott eszembe:

"Kezd pofásodni…"